Az eslő hetem röviden

Másnap mikor megérkeztem, nem sok dolgunk volt, elmentünk bevásárolni a helyi piacra, ami az itteni kisváros heti nevezetessége közé tartozik. Minden vasárnap összegyűlnek a helyiek és árusok, beszélgetnek egy kávé vagy tea mellett vagy esznek valamit, esetleg csak szimplán ácsorognak. Amit később tudtam meg, viszont nekem is a szemembe ötlött, hogy miért vannak csak férfiak a piacon. Később mondták, hogy ilyenkor reggel a nők elmennek a misét meghallgatni a templomba, addig pedig a férfiak iszogatnak, beszélgetnek. Ezt eléggé furcsállottam, de tényleg így volt, később meg is érkeztek a nők, összeszedték a férfiakat, és úgy dél körül elkezdett kiürülni a hely. Ez egy teljesen felújított központ, nagyon szépen be van rendezve, és akárki idehozhatja amit a földeken megtermeltek, még fizetni se kell a helyért. Nagyon sok nyugdíjas és idősebb ember van itt a városban - na jó, inkább csak falu -, a fiatalok inkább nagyobb városokba költöztek. Délután meglátogattuk az egyik szomszédot, akinek a földje egy kicsi folyó partján van, eltöltöttünk egy kis időt, majd mentünk a vonatállomásra, ahova megérkezett Suwanne a holland önkéntes is.
Másnap összeszedtük a szelídgesztenyét, mivel eddig is minden este tettünk a tűz fölé valamennyit, ami persze hamar el is fogyott, és kellett az utánpótlás.
Ő sietett a segítségünkre - imátkozó sáska
Ez még egy kisebb méretű volt, azt mondták ilyenkor már kétszer ekkorák is szoktak lenni, pedig szerintem ez se volt kis darab :)
Az elkövetkező néhány napban szinte semmit nem csináltunk, csak ültünk a tűz mellett, főztünk, és olvastunk és vártuk, hogy egy kicsivel jobbra forduljon az idő, mivel végig esett. Így az olívaszüret se kezdődött el, még a fákat se láttuk igazán :)

Megérkezés Porugália fővárosába Lisszabonba

2009. november 14.


Kora reggel érkeztem, összesen 50 perc volt az út, de a helyi idő szerint így is hamar érkeztem, ugyanabban az órában. Itt is még a reptéren körbekérdeztem, hogy hogyan lehet eljutni a buszpályaudvarra, illetve a centrumba, és mondták, hogy kb 20 perces buszúttal lehet eljutni a centrumig. Ezt egy kicsit furcsállottam, mivel ha nézzük Budapestet, legalább egy-másfél óra bejutni a centrumba busszal. A városba vezető út körüli házak építési stílusukban az 50-es éveket idézték, és nem igazán voltak felújítva sem. De ez nem csak a bevezető úton volt, hanem a belvárosban is. Ott ugyan a házak már szebbek, de nincsenek felújítva, vagy legalábbis nem mindegyik. A főtér és a körülötte levő épületek kicsivel szebbek mint az átlag, de nem nyújtott valami kiemelkedő látányt. Először gondoltam felmegyek a dombra, ahol valami katedrális állt, és útban arrafelé találkoztam a télapóval meg a kampruszaival. Kicsit furcsa volt így november közepén, nem mindennapi látvány, de be kell vallani, ez nem valami városi fellépés volt, hanem a helyi bevásárlóközpontba érkezett meg a télapu zenészek, zsonglőrök és óriáslábon sétálók kíséretében. A hangulat nagyon tetszett, az emberek tapsoltak a zenészeknek, akik tényleg nagyon jól játszottak, volt műhó, az autósok nem dudáltak, csak vártak a sorukra, tehát tényleg jó volt. Miután már a zenészek is befejezték a játékot tovább vándoroltam, és a kereskedelmi kamara palotájához mentem, aminek az árkádjaiban helyiek árulták a kis portékáikat.Az utcán nagyon régi villamosok jártak a legújabb, legmodernebbekkel felváltva. A régiek szerintem még a magyar UV villamosoknál is, ami a körúton járt, annál is öregebbek voltak, és nagyon jól néztek ki a szűk utcákban.
Az óceánpartra is kisétáltam, de a látvány sajnos csak a dockokra és a hajókra korlátozódott. Ezután felmásztam egy másik hegyre, hogy körünézzek a várban. Az odavezető út tetszett a legjobban Lisszabonban, mert nagyon kicsi, szűk utcácskák voltak sok lépcsővel, és ami a legjobb volt, hogy a legtöbb ablakból nem a virágok lógtak, hanem a kiteregetett ruhák. Nekem ez is egy óváros, vagy a régebbi időket idézte, ami nagyon tetszett. Amúgy az éjszakai nemalvás miatt nagyon fáradt voltam, így többször leültem egy-egy padra, és pihentem, egyszer egy hosszabbat egy templom előtti parkban, egyszer pedig az óceánparton. A legfurcsább Lisszabon belvárosában egy kisebb park volt, ahol nagyon sok helyi emberke álldogált, ücsörgött arra várva, hogy megtisztítsák a cipőjüket. Ez azért is furcsa, mert ilyen mozgó cipőtisztítót nem láttam még nagy európai városban, viszont nagyon sokkal találkoztam Etiópiában és Indiában is. Mindegyiknél van egy kis doboz, ami tele van különböző színű pasztával, egy-két durva kefével, meg néhány fényezővel, és kész. Valamikor van még egy székük is, de gyakran csak a szökőkút szélét, vagy a helyi üléseket használják.

Délután már a buszon ültem Pedrogao Grande felé, röpke 3 órás út, majdhogynem több idő, mint Budapestről ide repülni. De nem baj, mert megérte a látvány. Az úton idefele már nagyon sok helyen láttam, hogy szedték a fákról az olívát. Igazából nem is nagyon sok helyen, hanem inkább mindenhol. De tényleg, mindenhol, még ahol emberek se laknak. Igazából inkább valami gaznak mondanám. De jó volt látni, hogy sokan csinálják, és tényleg ebben az időben :)
Pár perccel miután megérkeztem az állomásra Lynda már ott volt, bepakoltuk a cuccomat a kocsiba, és elindultunk. A hely ahova érkeztem Pedrogao Grande volt, de én Pedrogao Pequeno aminek a jelentése nagy szikla/kő és kis szikla/kő. Úgyhogy egy jó 10perces út után megérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol letértünk a főútról. Itt még aszfaltborítás is volt, de kicsivel később már az is elfogyott. Két oldalt fenyő illetve eukaliptusz fák voltak. Lassan meg is érkeztünk. Ott volt a lánya is még néhány barátjával, körbemutatta a helyet, megmutatta a jurtát, amiben aludni fogok. A jurta szép tágas belülről, nagyon jól néz ki, és egy óriási ágy van benne ágymelegítővel a hideg éjszakákra. A bárban voltunk egész végig, beszélgettünk a tűz mellett. A tűz egy mosógép belsejében égett, a bárban pedig szinte minden újrahasznosított, vagy másodkézből van. A kertet még nem láttam, de a csillagokat nagyon jól lehet látni, mivel a közelben nincsen egy város sem, ami rontana a látványon.

Indulás olívát szedni Porugáliába átszállással Madridban

2009. november 13. péntek

Na, nem is tudom, hogy honnan kezdjem, valszeg onnan, hogy hogyan is indultam el Portugáliába, meg hogy miért is. Az interneten keresztül találtam ezt a lehetőséget, egy angol nő keresett segítséget az olívabogyó szüreteléshez, úgyhogy úgy gondoltam megint hátamra veszem a világot, és elindulok. Úgy gondoltam mindent ki kell próbálni, és amíg amúgy sincsen más munkám, addig bármi jobb lehet. A reptéri indulással semmi különös nem volt, a levegőben viszont egyszer bekerültünk valami viharba, de hamar elmúlt, úgyhogy folytattuk az utunkat. A segédpilóta akkor szólt bele megint a mikrofonba, amikor megérkeztünk Spanyolország felett, pontosabban Barcelónát láthattuk. Eddigre szerencsére már a felhők is eltűntek, úgyhogy láthattuk a szépen kivilágított városokat végig egészen Madridig. Nagyon jól nézett ki. Madridba megérkeztünk, leszállt a gép, taps, mint ahogy lenni szokott, de az emberek nem tudták, hogy mire. Itt még nem volt vége az útnak, ugyan eddig megtettünk 3órát a levegőben. Először nem is értettem, hogy miért 3 és fél óra az út. Aztán megértettem. Legalább 15-20 percet csavarogtunk a géppel a reptéren, mire találtunk egy helyet a parkolásra. A pilótát láttam, ahogy bedobta a két euróst az autómatába, majd leszálltunk. Gyorsan megkerestem az információt, és kértem térképet meg eligazítást, hogy hogyan jutok be a belvárosba, és hogy mit érdemes megnézni ilyen késő este, mert eddigre már este 8 volt. Kaptam is két térképet, egy angolúl jól beszélő nőtől, pedig azért már próbálgattam a spanyolt, és amikor kellett kérdeznem valamit, akkor kellő megfontolás után, végigmondtam magamban néhányszor a kérdést, odamentem valakihez, aki legnagyobb megdöbbenésemre általában megértett, és gyorsan válaszolt is rá. Persze én meg lehidaltam attól, hogy választ is kapok a satnya kiejtésemre, és már nem is tudtam figyelni a válaszra, úgyhogy általában mikor visszakérdeztem inkább angolul válaszoltak :) Na, de persze ez szerencse csak a legelején volt. Beraktam hát a csomagomat a megörzőbe, ahol átvilágították nincsen-e benne bomba, majd elindultam a belvárosba. Egy teljes terminállal odébb kellett sétálnom, ami legalább 10-15 percbe került, eléggé nagy a reptér, 4 terminál van, és három metrómegállója. Megvettem a jegyemet (2 euróért), majd egy átszállással megérkeztem a királyi palota melletti térhez. Ahogy felsétáltam az alúljáróból rögtön egy nagyon magas, szerintem 20emeletes ház volt előttem, mellettem pedig egy park egy szökőkúttal, meg egy vásárral. A forgalom még ekkor is elég nagy volt, csodálkoztam is rajta. Ez egy fair trade vásár volt, sok afrikai, ázsiai és helyi termékkel. Ki is néztem magamnak néhány dolgot, de végül nem vettem meg, mert valahogy az eszembe jutott, hogy a reptéren még vár rám egy nagyon nagy táska, amit a következő gépre még fel kell tennem, sőt, ami még ennél is rosszabb még utaznom kell vele, hogy elérjek Pedrogao Grand-ba. Úgyhogy inkább sétáltam tovább, elmentem a királyi palota mellett, ahol volt egy lány aki fuvolával játszott spanyol dalokat, úgyhogy zenés városnézésben is volt részem. Volt még jónéhány épület amit megnéztem, de persze csak kívülről. Már kezdett késő lenni, úgyhogy gondoltam beülök valahova egy sörre, legalább találkozhatok valakivel. Nem kellett sokáig keresni a fiatalok és idősebbek által is közkedvelt helyeket. Hamar találtam egy olyan utat, ami inkább sétálóutca lehetett, és mindkét oldalon bárokkal volt tele. Pechemre sehol nem árultak sört, viszont kintről láttam, hogy az itallista a különböző spanyol borokat sorolja fel, eléggé nagy volt a választék, de valahogy nem borra szomjaztam és mentem tovább. A legfurcsább az volt, hogy ezek a helyek mindegyike tele volt, viszont ülőhely csak a széleken volt nagyon kevés, és azoknál az asztaloknál is inkább ettek mint ittak. Olyan feeling volt mint angliában, ahol az emberek a bár előtt állnak és isszák a sörüket. Végül találtam olyan helyet is ahol volt sör! Bementem, ugyanaz mint a boros helyeken, tele van, mindenhol álltak, és a pultnál is jó nagy volt a sor. Itt szinte mindenki kezében egy korsó sör volt, és láttam kiírva nagy betűkkel, hogy náluk X euróért dubla sört lehet venni, amin persze mosolyogtam egyet. De inkább nem maradtam, nem akartam végigvárni az egész sort, hamar találtam egy kisebb helyet, ahol gyorsan kértem is magamnak spanyolul egy sört. Ezt a mondatot szerintem mindenki tudja: Una cerveza por favor! Fél perc múlva ott volt előttem, és most megértettem, hogy miért írták ki a másik helyen akkora betűkkel a dupla sört. A pohár amit kaptam szerintem kisebb volt mint egy pikkoló, nagyon szűkösek lehetnek itt a sör készletek. Miután megittam, sétáltam még egyet, fotózkodtam az eperfáról epret evő mackóval ami Madrid jelképe, majd mentem újra a föld alá, hogy újabb 8 óra elteltével jóval a föld fölé magasodjak egy rövid időre.
A reptérre visszaérve gondoltam keresek magamnak egy kényelmes, csöndes kis sarkot, ahol reggelig aludhatok nyugodtan. Találtam is, kiraktam a matracom, fejem alá a táskám, szememre a szemfedőt, fülembe pedig a füldugót. Hamarosan már aludtam is, viszont úgy fél óránként bemondták, hogy nem szabad dohányozni a reptéren, két nyelven, elég hangosan ahhoz, hogy még füldugón keresztül is megértsem és meghalljam. Emiatt az alvás nem volt annyira kényeztető mint ahogy eredetileg elképzeltem, és lassan már reggel 6 volt amikor elmentem becsekkolni. Nem nagyon vizsgálták meg a cuccaimat, így egy üveg víz felfedezetlenül maradt a táskámban, amit elfelejtettem egy decis üvegekbe külön zacskókba zárni. Na mindegy, ezt a részt még mindig nem értem a szabályozásban, de majd egyszer biztos elmondják nekem okos emberek, hogy miért kell ilyet kitalálni. Mintha nem lehetne 5db egy decis üvegben bevinni ugyanazt a folyadék bombát amit egy fél literesben. No comment. A repülőút itt nagyjából egy óra volt, amiből mostmár csak 10 perc volt a kifutó keresés – gondolom mosmár tudta az utat :)

Attól függetlenül, hogy november 13-a péntekre esett, ez egy egész jó kis nap volt :)

Első blogbejegyzés

Sziasztok, ez már nem is tudom, hogy hanyadik blogom, viszont eddig minden egyes utazásomnak külön blogot hoztam létre. Mostmár úgy gondolom, hogy inkább egy helyen lesz az összes innentől kezdve, hogy könnyebben meg lehessen találni. Akit érdekelnek régebbi irományaim, azok jobb oldalon megtalálhatják a linkeket később, de majd ide is beírom hamarosan.