A nagy olívaszüret a Portugália zöld szívében, Castelo Branco-ban

Na, végre elérkezettnek érzem az időt arra, hogy végre az olívaszüretről is írjak valamennyit, amire valószínű annyian kíváncsiak :) Ahogy a címben írtam Portugália szívében vagyok, Castelo Branco tartományban, azon belül pedig Pedrógao Pequeno-hoz a legközelebb. Ezt a részt nagyon sokszor szokták zöld Portugáliának is nevezni, mivel ősszel-télen-tavasszal sok eső esik, így minden nagyon szép zöld egész télen, viszont nyáron amikor van 2-3 hónapig nem esik az eső, és nagy a forróság, a táj egyszerűen elsárgul, mint nálunk amikor ősz van, csak nem hullnak le a levelek. Pár napja láttam egy plakáton ahol ugyanazt a helyet lefotózták nyáron és télen, a különbség színben nem látszott, egyedül egy fa hullajtotta le a leveleit, de minden ugyanolyan zöld volt! Hihetetlen környék, tényleg nagyon szép, és ami a legjobb, hogy sokkal melegebb mint Magyarország, legalábbis a tél.
Vissza a szüretre. Általában, legalábbis a helyiek amikor elkezdik a szüretet, először a fa alatt lévő, hullott olívákat szedik össze, viszont mi ezt a második fa után nagyon meguntuk, mivel nem volt nagy a hozadéka, talán egy fél vödörnyi, ami egy átlagos ágnak felel meg. Tehát inkább a földön hagytuk őket, és a földre terítettünk egy 5x5 méteres hálót, úgy, hogy körbeérje a fát. Én felmásztam, Suwanne pedig létráról kezdte el szedni. A középső ágakat mindig le kell vágni tőből, mert annyira bokrosodik, hogy következő évben fel se lehet rá mászni. Lynda általában a földön volt, és amit levágtunk ágakat – nem volt kevés, ő azokról kezdte el lehúzni a szemeket. Az olívát sokkal könnyebb szedni mint bármi más gyümölcsöt szerintem, mert nagyon kemény, és nem törik össze, úgyhogy csak összeszorítod a tenyered az ág körül a kezdeténél, majd végighúzva a kezed a végéig az összes olíva leesik róla. A legvégén pedig az összes olívát felszedjük a hálóról, és egy zsákba rakjuk bele.
A legfurcsább az volt, hogy hármunk közül senki se rendelkezett olívafa metszésével kapcsolatos tudással, úgyhogy általában megbeszéltük, hogy melyik ágat hagyjuk meg, és melyiket vágjuk le. Nagyjából hasonlóan mintha egy almafát metszenénk, csak keveset vágtunk, kisebb ágakat, azokat is csak annyira mint egy jó fodrász amikor hajat vág. Aztán kb két nap múlva jött egy helyi srác, aki elvállalta a metszést. Hát, majdnem rosszul voltunk! A vastag fő ágakon kívül kb 4db vékony hajtást hagyott meg az egész fán, vagyis a teljes lombkoronát levágta. Ezt én nem is metszésnek nevezném. De hát ő a helyi, neki tudnia kell, hogy mit csinál. Persze ezután felmentünk a YouTubra, meg rákerestünk googleön, és tényleg jól csinálta, mindenhol azt írták, hogy erősen meg kell metszeni. Az oké, hogy erősen, de hogy ennyire!

Előtte

Közben

Utána
A következő alkalommal megint elvállaltam a metszést, csak azért, hogy kipróbáljam magam, hogy mennyire tudom utánozni a portugál srácot. Szerintem sikerült, mindenki döntse el magában, hogy teljesítettem-e eme nemes feladatot.

A teljes szüret, ami kb 15 fát foglalt magába nem tartott sok ideig, ha egész nap dolgoztunk volna, és nem csak napi 2-3 órát, akkor biztos nem tartott volna tovább két napnál, így viszont majdnem egy hétig ezt csináltuk. Összesen 8 nagy zsákot tettünk tele, amiből csak 7-et vittünk el a présbe, és így a 249kg olívából 25 liter extra szűz olajat kaptunk. A préselés utáni maradékot ott hagytuk a présben, nem lett duplán préselve, valószínűleg azért is kerül ennyire kevés pénzbe, pusztán 1eurót kellett fizetni literenként. A maradékból szappant, és különböző más szereket készítenek később. A maradék egy zsákból otthoni étkezésre szántunk bogyókat, aminek az elkészítési módjait egy következő postban fogom felsorolni.

Újabb ünnepnap, élő zene, furcsa buli szokások

Na, december 8-a ugyan már elmúlt, de azon a napon újabb szünnap volt, megint senki nem dolgozott, és persze megint senki se tudta, hogy mit ünnepelnek. De ezen alkalommal már inkább utánajártam a neten, és meg is találtam, hogy a Római Katolikus dogmák szerint ezen a napon történt Szűz Mária szeplőtlen fogantatása. És persze egy ilyen vallásos országban ezt mindenképpen meg kell ünnepelni. Ja, és ez a nap most pont keddre esett, úgyhogy hétfőn se dolgoztak, vagyis nem olyan sokan mint általában. Amit furcsállottam, hogy itt a december 6-a nem ünnepnap - legalábbis ebben az évben, biztos akkor amikor hétköznapra esik, azt is megtartják :) Tehát itt nem járkáltak Mikulások fel-alá a városban csokit, cukrot, korbácsot osztogatni, és a cipőjét se tisztította ki senki se rajtam kívül, hogy reggelre valami finomsággal teljen meg. Ja, én is hiába tettem, mert miután felkeltem ugyanolyan üres volt mint amikor lefeküdtem, úgyhogy biztosan csak Magyarország határain belül van munkamegbízása, és így már érthető is, hogy hogyan ér oda minden lakásba egy éjszaka alatt.
Viszont, ahogy az itt lenni szokott minden ünnepnap előtt koncertek és bulik vannak szerte a kisebb városokban, úgyhogy most is elmentünk egy élő koncertre. Elején 3 fővel kezdett a zenekar, de egy óra után 4 tagúra növekedett, amikor az egyik ismerősünk, aki pár hete érkezett Portugáliába beszállt a hegedűjével a csapatba. Hát igen, itt nem semmi sem úgy történik mint otthon. A srácot bemutattuk a zenekar főgitárosának, beszélgettek egy keveset, majd invitálta, hogy játszanak néhány számot együtt. Végül kb 2órán keresztül játszottak együtt a végén, és közben egy két szám erejére bekapcsolódott mégegy gitáros és a végén még egy plusz énekes is előkerült a közönség soraiból. Ezt valszeg egyik zenekar se engedné meg otthon, viszont szerintem nagyon jó volt.
Az előző koncertek is hasonlóan jól sikerültek, az első amin voltunk hasonlóan 3emberrel kezdett. Egy idő után bekapcsolódott egy negyedik ember - de az is lehet, hogy jó Portugál szokásokhoz híven csak késett. A furcsa ekkor az volt, hogy jött egy ötödik ember is, aki egyik számról a másikra beszállt énekelni, majd pár számmal később helyet cserélt a dobossal, aki leült a kispadra :) Eltelt egy-két szám, és az újonnan jött be akarta vonni egy kicsit a közönséget az éneklésbe, de nem volt elég nagy hangja, ezért felugrott a dobok mögül, és előrement, hogy a mikrofonba énekeljen. Az eddigi énekes-gitáros letette a gitárját, és beült a dobok mögé, hogy valami alap ritmust játsszon addig amíg megy a szám, mire az eddigi dobos a nyakába vette a gitárt és így folytatta az éneklést. Valami fergeteges volt, és a legnagyobb, hogy mindezt szám közben, megállás nélkül csinálták, és nem megbeszélt volt. Ez utána derült ki, amikor beszélgettünk velük, az újonnan beugrott dobos-énekes csak idejött bulizni a mai estére Lisszabonból vagy Portóból.



De ha már a bulikról írok, írok egy kicsit a bulizási szokásokról is. Itt amikor egy bulit meghírdetnek, mint például ezeket a koncerteket, időpontot soha nem írnak mellé, csak a dátumot. Emiatt is volt az, hogy első alkalommal mi odamentünk jó Európai módjára (az angolok is nagyon korán kezdik a koncerteket) 8 órára. Vártunk, ittunk, beszélgettünk, majd fél 11 körül megérkezett az egyik zenekartag, és vártak a zenével egészen negyed 12ig. Ekkorra persze már kezdett megtelni a hely, egy üres asztal se volt, tehát valahol megérte korábban jönni, márcsak az ülőhely miatt is. Itt derült ki számomra, hogy a szülők amikor elmennek bulizni, vagy csak a bárba beszélgetni, a gyereket nem hagyják otthon, hanem ők is buliznak, így sok kissrác és fiatalabb lány is volt a bárban. A bárokkal kapcsolatban ami engem a legjobban zavar az az, hogy minden helyen több tévé is van, amiken folyamatosan más-más programok mennek. De nem csak a bárokban, hanem az éttermekben is, tehát ha valaki egy meghitt vacsorát, esetleg randit szeretne, az jobban teszi, ha nem portugál étterembe viszi a hölgyeményeket, mert nagyon zavaró. És persze ezekután még a nyitvatartás az ami nem mindennapi, de arról már korábban írtam.

A hét napjai portugáliában

Na, ezen a héten már a harmadik portugál órámon voltam túl, és a mostani nagyon sok érdekességgel szolgált, meg persze sok új anyag, szavak, stb.
Ma vettük a hét napjait. 1976-ban változtatták meg a napokat, úgy, hogy mostmár nem a vasárnap az első nap a héten, hanem az utolsó. Viszont szombat - Sabado - jelenti a szünnapot, ahogy a Zsidóknál a Sabbat, a munka nélküli nap. A vasárnap - Domingo - elvileg volt az első piaci nap, majd a nálunk megszokott hétfő volt a második piaci nap, ezért is a neve az, hogy segundo-feira. Szó szoros fordításban második piac, majd egészen a péntekig jön sorban a harmadik, negyedik, ötödik, hatodik piac napja. Eléggé leegyszerűsítették így a napokat, nem kellett kitalálni mindegyiknek külön nevet.

Portugál ünnepnap(ok), december 1.

A fali szentek akiket ünnepelnek

December 1-e van. Ez a nap elég kevés országban ünnepnap, de Portugáliában az. Ez azt jelenti, mint nálunk a március 15-e, vagy más nagy ünnepek, hogy minden bolt, étterem, pub be van zárva. Ezt sajnos későn vettük észre, amikor már autóztunk vagy 10km-t, hogy egy étteremben együnk - mivel itthon nem nagyon volt kaja - és sajnálattal láttuk, hogy minden zárva van. Volt velünk egy másik ember is, aki már több éve itt él, és ő mondta, hogy Portugáliában van Európán belül a legtöbb ünnepnap, szám szerint 69, igen, jól olvastátok, összesen 69db egy évben. És ezek mindegyike fizetett szabadság. Ennél több szerintem csak Indiában van, ott is a sok vallás miatt, mivel mindegyik vallás másik napon tartja a különféle istenek szent napját. Az EU emiatt ugyan már elmarasztalta Portugáliát, mert úgy vélik, hogy a gazdaságnak és persze a GDP-nek nem túl előnyös, de igazából nem nagyon zavarta őket. Ez nagyjából azt jelenti, hogy minden 5.nap munkaszüneti fizetett szabadság! Micsoda ország, aki pénzt szeretne, de dolgozni csak kevesebbet mint az átlag, annak ide kell jönnie! Ja, tegnap beszéltem egy helyi sráccal, kérdeztem tőle, hogy miféle ünnepnap lesz a December 1. Erre a válasza annyi volt, hogy valamelyik szentnek az ünnepe, de neki fogalma sincsen róla, viszont örül, mert legalább nem kell dolgozni.

Tegnap voltunk egy helyi kávézóban is, ahol élő zene ment, nagyon jó kis rock&roll-ok, de sajna nem volt senki se a közelben aki a twistnél többet tudott volna, úgyhogy sajna nem táncoltam. Ami nagyon furcsa volt - nem csak most, hanem két napja is amikor mentünk egy másik élő koncertre -, hogy a zenekar nem délután 5-6-7 körül kezd, hanem éjfélkor. Mi fél 11-re érkeztünk meg, és szinte üres volt a hely, majd fél 12 körül kezdtek csordogálni az emberek, és lassan megtelt a bár. Ők a késői buliba indulás hívei. A koncertnek kettőkor volt vége, vagyis elvileg addig volt engedélye a bárnak, hogy nyitva legyen. De a portugálokat ez se nagyon érdekelte, zárás után 10perccel is még nyugodtan odamehettél a pulthoz, kiszolgáltak, nem küldtek ki, nem jöttek a biztonsági őrök, sem a rendőrök, hogy kifelé, úgyhogy ottmaradtunk még beszélgetni a helyiekkel, és nem is jöttünk el háromnegyed 3 előtt. És ekkor még tele volt, az elvileg 2kor bezáró bár. Úgy is mondhatnánk, hogy itt fittyet hánynak mindenféle szabályozásra, és ahogy észrevettem nem csak a bárban, erről majd talán később többet. Nem nagyon figyelnek oda a szabályokra. EU se szereti ezért Portugáliát nagyon :)