Na, végre elérkezettnek érzem az időt arra, hogy végre az olívaszüretről is írjak valamennyit, amire valószínű annyian kíváncsiak :) Ahogy a címben írtam Portugália szívében vagyok, Castelo Branco tartományban, azon belül pedig Pedrógao Pequeno-hoz a legközelebb. Ezt a részt nagyon sokszor szokták zöld Portugáliának is nevezni, mivel ősszel-télen-tavasszal sok eső esik, így minden nagyon szép zöld egész télen, viszont nyáron amikor van 2-3 hónapig nem esik az eső, és nagy a forróság, a táj egyszerűen elsárgul, mint nálunk amikor ősz van, csak nem hullnak le a levelek. Pár napja láttam egy plakáton ahol ugyanazt a helyet lefotózták nyáron és télen, a különbség színben nem látszott, egyedül egy fa hullajtotta le a leveleit, de minden ugyanolyan zöld volt! Hihetetlen környék, tényleg nagyon szép, és ami a legjobb, hogy sokkal melegebb mint Magyarország, legalábbis a tél.
Vissza a szüretre. Általában, legalábbis a helyiek amikor elkezdik a szüretet, először a fa alatt lévő, hullott olívákat szedik össze, viszont mi ezt a második fa után nagyon meguntuk, mivel nem volt nagy a hozadéka, talán egy fél vödörnyi, ami egy átlagos ágnak felel meg. Tehát inkább a földön hagytuk őket, és a földre terítettünk egy 5x5 méteres hálót, úgy, hogy körbeérje a fát. Én felmásztam, Suwanne pedig létráról kezdte el szedni. A középső ágakat mindig le kell vágni tőből, mert annyira bokrosodik, hogy következő évben fel se lehet rá mászni. Lynda általában a földön volt, és amit levágtunk ágakat – nem volt kevés, ő azokról kezdte el lehúzni a szemeket. Az olívát sokkal könnyebb szedni mint bármi más gyümölcsöt szerintem, mert nagyon kemény, és nem törik össze, úgyhogy csak összeszorítod a tenyered az ág körül a kezdeténél, majd végighúzva a kezed a végéig az összes olíva leesik róla. A legvégén pedig az összes olívát felszedjük a hálóról, és egy zsákba rakjuk bele.
A legfurcsább az volt, hogy hármunk közül senki se rendelkezett olívafa metszésével kapcsolatos tudással, úgyhogy általában megbeszéltük, hogy melyik ágat hagyjuk meg, és melyiket vágjuk le. Nagyjából hasonlóan mintha egy almafát metszenénk, csak keveset vágtunk, kisebb ágakat, azokat is csak annyira mint egy jó fodrász amikor hajat vág. Aztán kb két nap múlva jött egy helyi srác, aki elvállalta a metszést. Hát, majdnem rosszul voltunk! A vastag fő ágakon kívül kb 4db vékony hajtást hagyott meg az egész fán, vagyis a teljes lombkoronát levágta. Ezt én nem is metszésnek nevezném. De hát ő a helyi, neki tudnia kell, hogy mit csinál. Persze ezután felmentünk a YouTubra, meg rákerestünk googleön, és tényleg jól csinálta, mindenhol azt írták, hogy erősen meg kell metszeni. Az oké, hogy erősen, de hogy ennyire!
Előtte
Közben
Utána
A következő alkalommal megint elvállaltam a metszést, csak azért, hogy kipróbáljam magam, hogy mennyire tudom utánozni a portugál srácot. Szerintem sikerült, mindenki döntse el magában, hogy teljesítettem-e eme nemes feladatot.
A teljes szüret, ami kb 15 fát foglalt magába nem tartott sok ideig, ha egész nap dolgoztunk volna, és nem csak napi 2-3 órát, akkor biztos nem tartott volna tovább két napnál, így viszont majdnem egy hétig ezt csináltuk. Összesen 8 nagy zsákot tettünk tele, amiből csak 7-et vittünk el a présbe, és így a 249kg olívából 25 liter extra szűz olajat kaptunk. A préselés utáni maradékot ott hagytuk a présben, nem lett duplán préselve, valószínűleg azért is kerül ennyire kevés pénzbe, pusztán 1eurót kellett fizetni literenként. A maradékból szappant, és különböző más szereket készítenek később. A maradék egy zsákból otthoni étkezésre szántunk bogyókat, aminek az elkészítési módjait egy következő postban fogom felsorolni.
No comments:
Post a Comment