A nagy olívaszüret a Portugália zöld szívében, Castelo Branco-ban

Na, végre elérkezettnek érzem az időt arra, hogy végre az olívaszüretről is írjak valamennyit, amire valószínű annyian kíváncsiak :) Ahogy a címben írtam Portugália szívében vagyok, Castelo Branco tartományban, azon belül pedig Pedrógao Pequeno-hoz a legközelebb. Ezt a részt nagyon sokszor szokták zöld Portugáliának is nevezni, mivel ősszel-télen-tavasszal sok eső esik, így minden nagyon szép zöld egész télen, viszont nyáron amikor van 2-3 hónapig nem esik az eső, és nagy a forróság, a táj egyszerűen elsárgul, mint nálunk amikor ősz van, csak nem hullnak le a levelek. Pár napja láttam egy plakáton ahol ugyanazt a helyet lefotózták nyáron és télen, a különbség színben nem látszott, egyedül egy fa hullajtotta le a leveleit, de minden ugyanolyan zöld volt! Hihetetlen környék, tényleg nagyon szép, és ami a legjobb, hogy sokkal melegebb mint Magyarország, legalábbis a tél.
Vissza a szüretre. Általában, legalábbis a helyiek amikor elkezdik a szüretet, először a fa alatt lévő, hullott olívákat szedik össze, viszont mi ezt a második fa után nagyon meguntuk, mivel nem volt nagy a hozadéka, talán egy fél vödörnyi, ami egy átlagos ágnak felel meg. Tehát inkább a földön hagytuk őket, és a földre terítettünk egy 5x5 méteres hálót, úgy, hogy körbeérje a fát. Én felmásztam, Suwanne pedig létráról kezdte el szedni. A középső ágakat mindig le kell vágni tőből, mert annyira bokrosodik, hogy következő évben fel se lehet rá mászni. Lynda általában a földön volt, és amit levágtunk ágakat – nem volt kevés, ő azokról kezdte el lehúzni a szemeket. Az olívát sokkal könnyebb szedni mint bármi más gyümölcsöt szerintem, mert nagyon kemény, és nem törik össze, úgyhogy csak összeszorítod a tenyered az ág körül a kezdeténél, majd végighúzva a kezed a végéig az összes olíva leesik róla. A legvégén pedig az összes olívát felszedjük a hálóról, és egy zsákba rakjuk bele.
A legfurcsább az volt, hogy hármunk közül senki se rendelkezett olívafa metszésével kapcsolatos tudással, úgyhogy általában megbeszéltük, hogy melyik ágat hagyjuk meg, és melyiket vágjuk le. Nagyjából hasonlóan mintha egy almafát metszenénk, csak keveset vágtunk, kisebb ágakat, azokat is csak annyira mint egy jó fodrász amikor hajat vág. Aztán kb két nap múlva jött egy helyi srác, aki elvállalta a metszést. Hát, majdnem rosszul voltunk! A vastag fő ágakon kívül kb 4db vékony hajtást hagyott meg az egész fán, vagyis a teljes lombkoronát levágta. Ezt én nem is metszésnek nevezném. De hát ő a helyi, neki tudnia kell, hogy mit csinál. Persze ezután felmentünk a YouTubra, meg rákerestünk googleön, és tényleg jól csinálta, mindenhol azt írták, hogy erősen meg kell metszeni. Az oké, hogy erősen, de hogy ennyire!

Előtte

Közben

Utána
A következő alkalommal megint elvállaltam a metszést, csak azért, hogy kipróbáljam magam, hogy mennyire tudom utánozni a portugál srácot. Szerintem sikerült, mindenki döntse el magában, hogy teljesítettem-e eme nemes feladatot.

A teljes szüret, ami kb 15 fát foglalt magába nem tartott sok ideig, ha egész nap dolgoztunk volna, és nem csak napi 2-3 órát, akkor biztos nem tartott volna tovább két napnál, így viszont majdnem egy hétig ezt csináltuk. Összesen 8 nagy zsákot tettünk tele, amiből csak 7-et vittünk el a présbe, és így a 249kg olívából 25 liter extra szűz olajat kaptunk. A préselés utáni maradékot ott hagytuk a présben, nem lett duplán préselve, valószínűleg azért is kerül ennyire kevés pénzbe, pusztán 1eurót kellett fizetni literenként. A maradékból szappant, és különböző más szereket készítenek később. A maradék egy zsákból otthoni étkezésre szántunk bogyókat, aminek az elkészítési módjait egy következő postban fogom felsorolni.

Újabb ünnepnap, élő zene, furcsa buli szokások

Na, december 8-a ugyan már elmúlt, de azon a napon újabb szünnap volt, megint senki nem dolgozott, és persze megint senki se tudta, hogy mit ünnepelnek. De ezen alkalommal már inkább utánajártam a neten, és meg is találtam, hogy a Római Katolikus dogmák szerint ezen a napon történt Szűz Mária szeplőtlen fogantatása. És persze egy ilyen vallásos országban ezt mindenképpen meg kell ünnepelni. Ja, és ez a nap most pont keddre esett, úgyhogy hétfőn se dolgoztak, vagyis nem olyan sokan mint általában. Amit furcsállottam, hogy itt a december 6-a nem ünnepnap - legalábbis ebben az évben, biztos akkor amikor hétköznapra esik, azt is megtartják :) Tehát itt nem járkáltak Mikulások fel-alá a városban csokit, cukrot, korbácsot osztogatni, és a cipőjét se tisztította ki senki se rajtam kívül, hogy reggelre valami finomsággal teljen meg. Ja, én is hiába tettem, mert miután felkeltem ugyanolyan üres volt mint amikor lefeküdtem, úgyhogy biztosan csak Magyarország határain belül van munkamegbízása, és így már érthető is, hogy hogyan ér oda minden lakásba egy éjszaka alatt.
Viszont, ahogy az itt lenni szokott minden ünnepnap előtt koncertek és bulik vannak szerte a kisebb városokban, úgyhogy most is elmentünk egy élő koncertre. Elején 3 fővel kezdett a zenekar, de egy óra után 4 tagúra növekedett, amikor az egyik ismerősünk, aki pár hete érkezett Portugáliába beszállt a hegedűjével a csapatba. Hát igen, itt nem semmi sem úgy történik mint otthon. A srácot bemutattuk a zenekar főgitárosának, beszélgettek egy keveset, majd invitálta, hogy játszanak néhány számot együtt. Végül kb 2órán keresztül játszottak együtt a végén, és közben egy két szám erejére bekapcsolódott mégegy gitáros és a végén még egy plusz énekes is előkerült a közönség soraiból. Ezt valszeg egyik zenekar se engedné meg otthon, viszont szerintem nagyon jó volt.
Az előző koncertek is hasonlóan jól sikerültek, az első amin voltunk hasonlóan 3emberrel kezdett. Egy idő után bekapcsolódott egy negyedik ember - de az is lehet, hogy jó Portugál szokásokhoz híven csak késett. A furcsa ekkor az volt, hogy jött egy ötödik ember is, aki egyik számról a másikra beszállt énekelni, majd pár számmal később helyet cserélt a dobossal, aki leült a kispadra :) Eltelt egy-két szám, és az újonnan jött be akarta vonni egy kicsit a közönséget az éneklésbe, de nem volt elég nagy hangja, ezért felugrott a dobok mögül, és előrement, hogy a mikrofonba énekeljen. Az eddigi énekes-gitáros letette a gitárját, és beült a dobok mögé, hogy valami alap ritmust játsszon addig amíg megy a szám, mire az eddigi dobos a nyakába vette a gitárt és így folytatta az éneklést. Valami fergeteges volt, és a legnagyobb, hogy mindezt szám közben, megállás nélkül csinálták, és nem megbeszélt volt. Ez utána derült ki, amikor beszélgettünk velük, az újonnan beugrott dobos-énekes csak idejött bulizni a mai estére Lisszabonból vagy Portóból.



De ha már a bulikról írok, írok egy kicsit a bulizási szokásokról is. Itt amikor egy bulit meghírdetnek, mint például ezeket a koncerteket, időpontot soha nem írnak mellé, csak a dátumot. Emiatt is volt az, hogy első alkalommal mi odamentünk jó Európai módjára (az angolok is nagyon korán kezdik a koncerteket) 8 órára. Vártunk, ittunk, beszélgettünk, majd fél 11 körül megérkezett az egyik zenekartag, és vártak a zenével egészen negyed 12ig. Ekkorra persze már kezdett megtelni a hely, egy üres asztal se volt, tehát valahol megérte korábban jönni, márcsak az ülőhely miatt is. Itt derült ki számomra, hogy a szülők amikor elmennek bulizni, vagy csak a bárba beszélgetni, a gyereket nem hagyják otthon, hanem ők is buliznak, így sok kissrác és fiatalabb lány is volt a bárban. A bárokkal kapcsolatban ami engem a legjobban zavar az az, hogy minden helyen több tévé is van, amiken folyamatosan más-más programok mennek. De nem csak a bárokban, hanem az éttermekben is, tehát ha valaki egy meghitt vacsorát, esetleg randit szeretne, az jobban teszi, ha nem portugál étterembe viszi a hölgyeményeket, mert nagyon zavaró. És persze ezekután még a nyitvatartás az ami nem mindennapi, de arról már korábban írtam.

A hét napjai portugáliában

Na, ezen a héten már a harmadik portugál órámon voltam túl, és a mostani nagyon sok érdekességgel szolgált, meg persze sok új anyag, szavak, stb.
Ma vettük a hét napjait. 1976-ban változtatták meg a napokat, úgy, hogy mostmár nem a vasárnap az első nap a héten, hanem az utolsó. Viszont szombat - Sabado - jelenti a szünnapot, ahogy a Zsidóknál a Sabbat, a munka nélküli nap. A vasárnap - Domingo - elvileg volt az első piaci nap, majd a nálunk megszokott hétfő volt a második piaci nap, ezért is a neve az, hogy segundo-feira. Szó szoros fordításban második piac, majd egészen a péntekig jön sorban a harmadik, negyedik, ötödik, hatodik piac napja. Eléggé leegyszerűsítették így a napokat, nem kellett kitalálni mindegyiknek külön nevet.

Portugál ünnepnap(ok), december 1.

A fali szentek akiket ünnepelnek

December 1-e van. Ez a nap elég kevés országban ünnepnap, de Portugáliában az. Ez azt jelenti, mint nálunk a március 15-e, vagy más nagy ünnepek, hogy minden bolt, étterem, pub be van zárva. Ezt sajnos későn vettük észre, amikor már autóztunk vagy 10km-t, hogy egy étteremben együnk - mivel itthon nem nagyon volt kaja - és sajnálattal láttuk, hogy minden zárva van. Volt velünk egy másik ember is, aki már több éve itt él, és ő mondta, hogy Portugáliában van Európán belül a legtöbb ünnepnap, szám szerint 69, igen, jól olvastátok, összesen 69db egy évben. És ezek mindegyike fizetett szabadság. Ennél több szerintem csak Indiában van, ott is a sok vallás miatt, mivel mindegyik vallás másik napon tartja a különféle istenek szent napját. Az EU emiatt ugyan már elmarasztalta Portugáliát, mert úgy vélik, hogy a gazdaságnak és persze a GDP-nek nem túl előnyös, de igazából nem nagyon zavarta őket. Ez nagyjából azt jelenti, hogy minden 5.nap munkaszüneti fizetett szabadság! Micsoda ország, aki pénzt szeretne, de dolgozni csak kevesebbet mint az átlag, annak ide kell jönnie! Ja, tegnap beszéltem egy helyi sráccal, kérdeztem tőle, hogy miféle ünnepnap lesz a December 1. Erre a válasza annyi volt, hogy valamelyik szentnek az ünnepe, de neki fogalma sincsen róla, viszont örül, mert legalább nem kell dolgozni.

Tegnap voltunk egy helyi kávézóban is, ahol élő zene ment, nagyon jó kis rock&roll-ok, de sajna nem volt senki se a közelben aki a twistnél többet tudott volna, úgyhogy sajna nem táncoltam. Ami nagyon furcsa volt - nem csak most, hanem két napja is amikor mentünk egy másik élő koncertre -, hogy a zenekar nem délután 5-6-7 körül kezd, hanem éjfélkor. Mi fél 11-re érkeztünk meg, és szinte üres volt a hely, majd fél 12 körül kezdtek csordogálni az emberek, és lassan megtelt a bár. Ők a késői buliba indulás hívei. A koncertnek kettőkor volt vége, vagyis elvileg addig volt engedélye a bárnak, hogy nyitva legyen. De a portugálokat ez se nagyon érdekelte, zárás után 10perccel is még nyugodtan odamehettél a pulthoz, kiszolgáltak, nem küldtek ki, nem jöttek a biztonsági őrök, sem a rendőrök, hogy kifelé, úgyhogy ottmaradtunk még beszélgetni a helyiekkel, és nem is jöttünk el háromnegyed 3 előtt. És ekkor még tele volt, az elvileg 2kor bezáró bár. Úgy is mondhatnánk, hogy itt fittyet hánynak mindenféle szabályozásra, és ahogy észrevettem nem csak a bárban, erről majd talán később többet. Nem nagyon figyelnek oda a szabályokra. EU se szereti ezért Portugáliát nagyon :)

Az eslő hetem röviden

Másnap mikor megérkeztem, nem sok dolgunk volt, elmentünk bevásárolni a helyi piacra, ami az itteni kisváros heti nevezetessége közé tartozik. Minden vasárnap összegyűlnek a helyiek és árusok, beszélgetnek egy kávé vagy tea mellett vagy esznek valamit, esetleg csak szimplán ácsorognak. Amit később tudtam meg, viszont nekem is a szemembe ötlött, hogy miért vannak csak férfiak a piacon. Később mondták, hogy ilyenkor reggel a nők elmennek a misét meghallgatni a templomba, addig pedig a férfiak iszogatnak, beszélgetnek. Ezt eléggé furcsállottam, de tényleg így volt, később meg is érkeztek a nők, összeszedték a férfiakat, és úgy dél körül elkezdett kiürülni a hely. Ez egy teljesen felújított központ, nagyon szépen be van rendezve, és akárki idehozhatja amit a földeken megtermeltek, még fizetni se kell a helyért. Nagyon sok nyugdíjas és idősebb ember van itt a városban - na jó, inkább csak falu -, a fiatalok inkább nagyobb városokba költöztek. Délután meglátogattuk az egyik szomszédot, akinek a földje egy kicsi folyó partján van, eltöltöttünk egy kis időt, majd mentünk a vonatállomásra, ahova megérkezett Suwanne a holland önkéntes is.
Másnap összeszedtük a szelídgesztenyét, mivel eddig is minden este tettünk a tűz fölé valamennyit, ami persze hamar el is fogyott, és kellett az utánpótlás.
Ő sietett a segítségünkre - imátkozó sáska
Ez még egy kisebb méretű volt, azt mondták ilyenkor már kétszer ekkorák is szoktak lenni, pedig szerintem ez se volt kis darab :)
Az elkövetkező néhány napban szinte semmit nem csináltunk, csak ültünk a tűz mellett, főztünk, és olvastunk és vártuk, hogy egy kicsivel jobbra forduljon az idő, mivel végig esett. Így az olívaszüret se kezdődött el, még a fákat se láttuk igazán :)

Megérkezés Porugália fővárosába Lisszabonba

2009. november 14.


Kora reggel érkeztem, összesen 50 perc volt az út, de a helyi idő szerint így is hamar érkeztem, ugyanabban az órában. Itt is még a reptéren körbekérdeztem, hogy hogyan lehet eljutni a buszpályaudvarra, illetve a centrumba, és mondták, hogy kb 20 perces buszúttal lehet eljutni a centrumig. Ezt egy kicsit furcsállottam, mivel ha nézzük Budapestet, legalább egy-másfél óra bejutni a centrumba busszal. A városba vezető út körüli házak építési stílusukban az 50-es éveket idézték, és nem igazán voltak felújítva sem. De ez nem csak a bevezető úton volt, hanem a belvárosban is. Ott ugyan a házak már szebbek, de nincsenek felújítva, vagy legalábbis nem mindegyik. A főtér és a körülötte levő épületek kicsivel szebbek mint az átlag, de nem nyújtott valami kiemelkedő látányt. Először gondoltam felmegyek a dombra, ahol valami katedrális állt, és útban arrafelé találkoztam a télapóval meg a kampruszaival. Kicsit furcsa volt így november közepén, nem mindennapi látvány, de be kell vallani, ez nem valami városi fellépés volt, hanem a helyi bevásárlóközpontba érkezett meg a télapu zenészek, zsonglőrök és óriáslábon sétálók kíséretében. A hangulat nagyon tetszett, az emberek tapsoltak a zenészeknek, akik tényleg nagyon jól játszottak, volt műhó, az autósok nem dudáltak, csak vártak a sorukra, tehát tényleg jó volt. Miután már a zenészek is befejezték a játékot tovább vándoroltam, és a kereskedelmi kamara palotájához mentem, aminek az árkádjaiban helyiek árulták a kis portékáikat.Az utcán nagyon régi villamosok jártak a legújabb, legmodernebbekkel felváltva. A régiek szerintem még a magyar UV villamosoknál is, ami a körúton járt, annál is öregebbek voltak, és nagyon jól néztek ki a szűk utcákban.
Az óceánpartra is kisétáltam, de a látvány sajnos csak a dockokra és a hajókra korlátozódott. Ezután felmásztam egy másik hegyre, hogy körünézzek a várban. Az odavezető út tetszett a legjobban Lisszabonban, mert nagyon kicsi, szűk utcácskák voltak sok lépcsővel, és ami a legjobb volt, hogy a legtöbb ablakból nem a virágok lógtak, hanem a kiteregetett ruhák. Nekem ez is egy óváros, vagy a régebbi időket idézte, ami nagyon tetszett. Amúgy az éjszakai nemalvás miatt nagyon fáradt voltam, így többször leültem egy-egy padra, és pihentem, egyszer egy hosszabbat egy templom előtti parkban, egyszer pedig az óceánparton. A legfurcsább Lisszabon belvárosában egy kisebb park volt, ahol nagyon sok helyi emberke álldogált, ücsörgött arra várva, hogy megtisztítsák a cipőjüket. Ez azért is furcsa, mert ilyen mozgó cipőtisztítót nem láttam még nagy európai városban, viszont nagyon sokkal találkoztam Etiópiában és Indiában is. Mindegyiknél van egy kis doboz, ami tele van különböző színű pasztával, egy-két durva kefével, meg néhány fényezővel, és kész. Valamikor van még egy székük is, de gyakran csak a szökőkút szélét, vagy a helyi üléseket használják.

Délután már a buszon ültem Pedrogao Grande felé, röpke 3 órás út, majdhogynem több idő, mint Budapestről ide repülni. De nem baj, mert megérte a látvány. Az úton idefele már nagyon sok helyen láttam, hogy szedték a fákról az olívát. Igazából nem is nagyon sok helyen, hanem inkább mindenhol. De tényleg, mindenhol, még ahol emberek se laknak. Igazából inkább valami gaznak mondanám. De jó volt látni, hogy sokan csinálják, és tényleg ebben az időben :)
Pár perccel miután megérkeztem az állomásra Lynda már ott volt, bepakoltuk a cuccomat a kocsiba, és elindultunk. A hely ahova érkeztem Pedrogao Grande volt, de én Pedrogao Pequeno aminek a jelentése nagy szikla/kő és kis szikla/kő. Úgyhogy egy jó 10perces út után megérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol letértünk a főútról. Itt még aszfaltborítás is volt, de kicsivel később már az is elfogyott. Két oldalt fenyő illetve eukaliptusz fák voltak. Lassan meg is érkeztünk. Ott volt a lánya is még néhány barátjával, körbemutatta a helyet, megmutatta a jurtát, amiben aludni fogok. A jurta szép tágas belülről, nagyon jól néz ki, és egy óriási ágy van benne ágymelegítővel a hideg éjszakákra. A bárban voltunk egész végig, beszélgettünk a tűz mellett. A tűz egy mosógép belsejében égett, a bárban pedig szinte minden újrahasznosított, vagy másodkézből van. A kertet még nem láttam, de a csillagokat nagyon jól lehet látni, mivel a közelben nincsen egy város sem, ami rontana a látványon.

Indulás olívát szedni Porugáliába átszállással Madridban

2009. november 13. péntek

Na, nem is tudom, hogy honnan kezdjem, valszeg onnan, hogy hogyan is indultam el Portugáliába, meg hogy miért is. Az interneten keresztül találtam ezt a lehetőséget, egy angol nő keresett segítséget az olívabogyó szüreteléshez, úgyhogy úgy gondoltam megint hátamra veszem a világot, és elindulok. Úgy gondoltam mindent ki kell próbálni, és amíg amúgy sincsen más munkám, addig bármi jobb lehet. A reptéri indulással semmi különös nem volt, a levegőben viszont egyszer bekerültünk valami viharba, de hamar elmúlt, úgyhogy folytattuk az utunkat. A segédpilóta akkor szólt bele megint a mikrofonba, amikor megérkeztünk Spanyolország felett, pontosabban Barcelónát láthattuk. Eddigre szerencsére már a felhők is eltűntek, úgyhogy láthattuk a szépen kivilágított városokat végig egészen Madridig. Nagyon jól nézett ki. Madridba megérkeztünk, leszállt a gép, taps, mint ahogy lenni szokott, de az emberek nem tudták, hogy mire. Itt még nem volt vége az útnak, ugyan eddig megtettünk 3órát a levegőben. Először nem is értettem, hogy miért 3 és fél óra az út. Aztán megértettem. Legalább 15-20 percet csavarogtunk a géppel a reptéren, mire találtunk egy helyet a parkolásra. A pilótát láttam, ahogy bedobta a két euróst az autómatába, majd leszálltunk. Gyorsan megkerestem az információt, és kértem térképet meg eligazítást, hogy hogyan jutok be a belvárosba, és hogy mit érdemes megnézni ilyen késő este, mert eddigre már este 8 volt. Kaptam is két térképet, egy angolúl jól beszélő nőtől, pedig azért már próbálgattam a spanyolt, és amikor kellett kérdeznem valamit, akkor kellő megfontolás után, végigmondtam magamban néhányszor a kérdést, odamentem valakihez, aki legnagyobb megdöbbenésemre általában megértett, és gyorsan válaszolt is rá. Persze én meg lehidaltam attól, hogy választ is kapok a satnya kiejtésemre, és már nem is tudtam figyelni a válaszra, úgyhogy általában mikor visszakérdeztem inkább angolul válaszoltak :) Na, de persze ez szerencse csak a legelején volt. Beraktam hát a csomagomat a megörzőbe, ahol átvilágították nincsen-e benne bomba, majd elindultam a belvárosba. Egy teljes terminállal odébb kellett sétálnom, ami legalább 10-15 percbe került, eléggé nagy a reptér, 4 terminál van, és három metrómegállója. Megvettem a jegyemet (2 euróért), majd egy átszállással megérkeztem a királyi palota melletti térhez. Ahogy felsétáltam az alúljáróból rögtön egy nagyon magas, szerintem 20emeletes ház volt előttem, mellettem pedig egy park egy szökőkúttal, meg egy vásárral. A forgalom még ekkor is elég nagy volt, csodálkoztam is rajta. Ez egy fair trade vásár volt, sok afrikai, ázsiai és helyi termékkel. Ki is néztem magamnak néhány dolgot, de végül nem vettem meg, mert valahogy az eszembe jutott, hogy a reptéren még vár rám egy nagyon nagy táska, amit a következő gépre még fel kell tennem, sőt, ami még ennél is rosszabb még utaznom kell vele, hogy elérjek Pedrogao Grand-ba. Úgyhogy inkább sétáltam tovább, elmentem a királyi palota mellett, ahol volt egy lány aki fuvolával játszott spanyol dalokat, úgyhogy zenés városnézésben is volt részem. Volt még jónéhány épület amit megnéztem, de persze csak kívülről. Már kezdett késő lenni, úgyhogy gondoltam beülök valahova egy sörre, legalább találkozhatok valakivel. Nem kellett sokáig keresni a fiatalok és idősebbek által is közkedvelt helyeket. Hamar találtam egy olyan utat, ami inkább sétálóutca lehetett, és mindkét oldalon bárokkal volt tele. Pechemre sehol nem árultak sört, viszont kintről láttam, hogy az itallista a különböző spanyol borokat sorolja fel, eléggé nagy volt a választék, de valahogy nem borra szomjaztam és mentem tovább. A legfurcsább az volt, hogy ezek a helyek mindegyike tele volt, viszont ülőhely csak a széleken volt nagyon kevés, és azoknál az asztaloknál is inkább ettek mint ittak. Olyan feeling volt mint angliában, ahol az emberek a bár előtt állnak és isszák a sörüket. Végül találtam olyan helyet is ahol volt sör! Bementem, ugyanaz mint a boros helyeken, tele van, mindenhol álltak, és a pultnál is jó nagy volt a sor. Itt szinte mindenki kezében egy korsó sör volt, és láttam kiírva nagy betűkkel, hogy náluk X euróért dubla sört lehet venni, amin persze mosolyogtam egyet. De inkább nem maradtam, nem akartam végigvárni az egész sort, hamar találtam egy kisebb helyet, ahol gyorsan kértem is magamnak spanyolul egy sört. Ezt a mondatot szerintem mindenki tudja: Una cerveza por favor! Fél perc múlva ott volt előttem, és most megértettem, hogy miért írták ki a másik helyen akkora betűkkel a dupla sört. A pohár amit kaptam szerintem kisebb volt mint egy pikkoló, nagyon szűkösek lehetnek itt a sör készletek. Miután megittam, sétáltam még egyet, fotózkodtam az eperfáról epret evő mackóval ami Madrid jelképe, majd mentem újra a föld alá, hogy újabb 8 óra elteltével jóval a föld fölé magasodjak egy rövid időre.
A reptérre visszaérve gondoltam keresek magamnak egy kényelmes, csöndes kis sarkot, ahol reggelig aludhatok nyugodtan. Találtam is, kiraktam a matracom, fejem alá a táskám, szememre a szemfedőt, fülembe pedig a füldugót. Hamarosan már aludtam is, viszont úgy fél óránként bemondták, hogy nem szabad dohányozni a reptéren, két nyelven, elég hangosan ahhoz, hogy még füldugón keresztül is megértsem és meghalljam. Emiatt az alvás nem volt annyira kényeztető mint ahogy eredetileg elképzeltem, és lassan már reggel 6 volt amikor elmentem becsekkolni. Nem nagyon vizsgálták meg a cuccaimat, így egy üveg víz felfedezetlenül maradt a táskámban, amit elfelejtettem egy decis üvegekbe külön zacskókba zárni. Na mindegy, ezt a részt még mindig nem értem a szabályozásban, de majd egyszer biztos elmondják nekem okos emberek, hogy miért kell ilyet kitalálni. Mintha nem lehetne 5db egy decis üvegben bevinni ugyanazt a folyadék bombát amit egy fél literesben. No comment. A repülőút itt nagyjából egy óra volt, amiből mostmár csak 10 perc volt a kifutó keresés – gondolom mosmár tudta az utat :)

Attól függetlenül, hogy november 13-a péntekre esett, ez egy egész jó kis nap volt :)